.

"Már romban áll e széteső világ"

Levél...

Levél az Égbe..

Tudod, az idén nagy terveim voltak, idén januárban épp oly hittel futottam neki az évnek, mint amilyen hittel ugyan majd most is fogok.. Mert ezek a Hitek nem fogynak el, de év közben kicsorbulnak..
Tudod, azt hiszem az idén még így is nagy terveket hajtottam végre a magam erejéből, és elestem és felálltam rengetegszer.. Tudod sokszor éreztem azt, hogy alul maradtam, azt hogy kiszakad a szívem.. olyan kis apró 'anginás rohamok' pár napig tartóak és érzed, hogy baloldalt fáj.. Aztán csak elmúlnak, anélkül, hogy kezelnéd.. Bár a természetes, az ősi, az ezotérikus, a keresztény gyógyítás összes momentumát felhasználtam, szóval nem igaz, hogy nem kezeltem' mert vannak dolgok, amikre hatástalanok a szintetikus kemikáliák..
Tudod ebben az évben nagyon-nagyon sokszor éreztem azt, hogy kifordítottak, hogy kiterítettek, hogy megaláztak.. sokszor éreztem azt, hogy irdatlanul fáradt vagyok, és ez nem a kialudható fáradtság, hanem az a fajta, amit a csapdák, a kudarcok, az emberi játszmákba való bele botlások okoznak, és a hazug emberek, akik kihasználják a másikat.. Igen ennek idő kell érzem, és tudom.. Lelki alvás.. Hagyom a lelkem békésen megnyugodni.. Teret adok az év végének, teret adok az elbocsájtásnak, teret adok annak, hogy elmúljon szépen, hogy kihűljön a helye, hogy a hideg levegő megcsípje' deret vonjon rá, hogy szépen elszunnyadjon, és bennem is minden fájdalom.
Tudod elfogadom, hogy az idén temérdek feladatom volt, és megannyi tanulnivalóm.. Az a fajta is, amiről nem írnak könyvek, csak említik: Tapasztalás.. és megtudtam, hogy milyen a haláltól rettegni, meggondolni minden meggondolatlan kijelentést, és ragaszkodni az Élethez, megtudtam milyen a kemény munkáért jeles bizonyítványt kapni, azt is megtudtam milyen ezt egyedül' megélni, mert akivel megosztanád már Elment.. Milyen mindezek után, betegségből, riadtságból, kirekesztettségből, munkanélküliségből felállni. Beilleszkedni. Úton lenni. Milyen lehetetlen vállalkozás 15 évet bepótolni. Milyen kétszeresre dagadt lábbal este vörös bort kortyolni, milyen az ennyire nehéz napok után oda bújni ahhoz, aki tisztel.. milyen a barátokkal Újra hangosan nevetni Mindezekután.. miután kicsit meghaltál, kicsit felborultál, s mint hátadon fekvő, kapálózó kis bogár, megtanulni a technikát szépen Vissza fordulni.. 180 °C ennyi csupán! Ennyi az egész nem több... a Kör fele, és az egész eddigi életed.. Fordulj meg szépen és kezd elölről. Ez szabály. Ez a hátukra fordult bogarak szabálya...
Így az év végéhez roham léptekkel közeledve arra gondoltam.. Kössünk Békét.. bennem nincsen harag, jó tanuló voltam megtanultam a leckém.. meggyógyítottam a sebeim, kioldottam a csapdáim.. Illeszkedtem, szorgoskodtam, alkalmazkodtam, okosabb leszek már érzem! Az én kívánságaim már nem hangosak, csupa banális dologra vágyom, arra is csak halkan, csendesen. Tudod a nagy dolgokról most egy kis időre leteszek, hisz mondtam teret adok mindannak, aminek menni kell, és majd hittel ígérem, csak is hittel de neki indulok a következő évnek, hagyok leszüretelni mindent mi beérett, de csak miután megállok végre egy kis időre, hátradőlve, megnyugodva, kipihenve a vissza fordulás lassú-nehézkes folyamatát...

"..Titkos beszéd.."

Dsida Jenő: Így volna szép


Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!

csak egy dal...

"Nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát"

Semmiért...

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Félmosoly'

Ugye van olyan, hogy félmosoly'? Szerintem van, nekem most van.. azért fél, mert igazán semmi nincsen rendben, de a mosoly átsegít a bajokon :) ..és bízom abban, az ajtóban, ami ki fog nyílni, és amin be fogok lépni, mert ugyanúgy nem marad semmi! Megpróbálok felülkerekedni.. Kitudja? Akár még Sikerülhet is! :)

Ezzel az 'Akár még sikerülhet is' by: Meggi mondattal csináltam egy Jeles bizonyítványt, és éppen túlélek vele szóval... :)

Szavak nélkül..

.-.

Mély Csend...

Hagylak menni...

Azért az Égiek' elrendezik szépen, hogy ne csak rájöjj, de Felfogd valaminek Vége.. Valaki elment, már nem játszol, már nem látszol nála, már sehol sem vagy..
Hagyd menni.. és ha nem engeded el, elveszik őt... kirántják a kezeidből' vagy lelkedből a láthatatlan fonalakat, hogy ne csak rájöjj, de Felfogd végre..

Igen, azt hiszem Hagylak menni..

Mában..

A dolgok nehézsége attól is függ, hogy HOL helyezed el magadban...
Újabb lezárások jönnek, újabb gondok jönnek, a régiek távoznak, átalakulnak, és jönnek az újak, megoldanivalók, túljutni valók, örökös körforgás!
Ez nem feltétlen baj. Ma már tudom, nincs olyan, hogy minden klappoljon. Nincs olyan, hogy tökéletes' Minden attól függ, hogy honnan közelíted, és HOL helyezed el magadban, és van -e valaki, akivel együtt mész az úton? Csak ez számít. Na meg az elfogadás, ami nem azt jelenti, hogy elfogadsz minden élethelyzetet és beletörődsz, hanem azt jelenti, hogy azt fogadod el, amin jelen pillanatban nem tudsz változtatni, amiért most per pillanat nem tudsz tenni, más erők kezében van, de mihelyst lehet érte tenni, és lehet rajta változtatni, megteszed. Így vagyok én most, várakozásban. Így vagyok, és 13 vizsgán túl, még van vissza 7, de az már csak júniusban, és rögtön megyek is tovább.. Nincs megállás, és ha ezzel is végzek jöhet a jogosítvány lassacskán, apránként, ahogy majd az anyagi engedi.. Addig pedig Küzdés van. Menni kell tovább..

Csak,..

Nagyon szeretném Hinni.. azt a rohadt kis pici fényt az alagút végén..
Az illúziók a fák között suhannak! Köztünk járnak.. Mezítlábasan, hogy ne halld, és ne lásd... hogy észrevétlen meg tudjon telepedni.
Ha hagyod.
Nem tudok nem remélni, de közben.... érzem a hóhért, itt lebzsel!
Dühös vagyok.
Haragszom a világra....

Ez is egy érzés...

Másodperces'

"Az emberek mindennek tudják az árát, de semminek sem tudják az értékét.”

Az Idő..

Talán épp itt az ideje, hogy ennyi idő távlatából írjak újra..
Voltak napok, hetek, és hónapok míg a szavak egy kemény masszává álltak össze, cserben hagytak a hasonlatok, a versek sorai kiszakadtak.. Az életem furán változott'
Nem mondom, hogy rosszul, nem mondom, hogy jól, csak Változott..
Szembe néztem az igazi mélységgel..
Az igazi mélység, nem a küzdés, nem a szegénység, a kilátástalanság, a gondok..
Az igazi mélység belül van benned.. s vagy -e elég bátor? Van -e elég erő benned, hogy lemenj oda és szembe nézz vele!? Ma már tudom, hogy ez mindenkinek más.. ma már azt is tudom, hogy ez mindennek az alapja.. a gyógyuláshoz elengedhetetlen.. de egyénenként más tempóban jön, vagy épp nem jön..
Nekem jött..
Ma 2011 április 15-öt írunk..
Nem tudom Mennyi' az Idő... amíg kiszakadtak a szavak.. nem tudom Mennyi' az idő, amire vissza kell tekintenem.. mert nem is azt szeretném, inkább csak címszavakban, ami Van, Most. Velem..
- Újra vizsga előtt állok.. már csak 3 hét és megkezdődik újra a megmérettetés.. eltelt két  év.. a munkámnak gyümölcse lesz.. a gyümölcsök a 'kertből' vannak.. az én kertem még ápolásra szorul, munkára.. és friss levegőre.. de Állok elébe.. merészen itt a kapui előtt.. mert az igazi tanulás csak most kezdődik.. majd az életben, Ha megkapom rá az esélyt.. Ami eddig nem jött..  immáron másfél éve vagyok 'munkanélküli' ami vicces, vicces mert soha életemben nem dolgoztam ennyit' életemben nem.. és amíg Te azt hiszed, hogy.. amíg látszólag én nem csinálok semmit, hát küzdök keményen..
- Komoly és mély kapcsolatokat tettem le a lelkemről..
- Kialakultak új barátságok, a régiek közül többek megerősödtek..
- Teljesen vállalom magam.. mindenben..
- Felfedeztem sok nagyon mély sebet.. általuk sok problémám gyökerét, ezért csak köszönni tudom.
- A Tánc kinyitott.. ajtókat, és énmagam' :)
- Az életem némiképp rendeződött' kicsit helyre rázódott.. (Kivéve a munkát)
-A drága kisfiammal hatalmas próbákon vagyunk túl.. és Óvodai csoportváltáson.. Nagyon nehéz idők voltak.. Megviseltek bennünket, és próbára tették a magamba vetett hitemet, az anyaságom..

Természetesen pár sorral kifejezhető..

"Tanulok fényt kovácsolni a fájdalomból,
tanulok hitet meríteni könnypatakból, és
tanulok reményt faragni a félelmeimből..."

(Bódai-Soós Judit)

Tél..

József Attila

TÉLI ÉJSZAKA


Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.

Levegővételnyi..

Ha nem vagyok
Takarózz be jól
Nem tudom hogy melegít-e majd
Ahogy odaátról nézlek...

forrás: http://soniboy.hupont.hu/104/versek-3

Mára..

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Tudom..

Szirmay Endre: Tudom

Vakok a sötét szobában is
maguk elé tartják kezüket,
hogy fölfogják a kemény
valóság ütközéseit.
Én is így járok a világban.
Eltartom magamtól a mosolyok
és a cselvetések késszúrásait
s ahogy szívem és arcom mellett
elzizegnek a suhanó kések
- a hőkölések és kerülők után -
sötétben is tudom
merre kell mennem.

Másodpercek...

A SEMMI közepén állok....

"Semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog..."

Az Út...

Az Érték, és Türelem próbája..

Avagy szintén, a szegények Kegyelme..
Tegnap beszélgettem a barátnőmmel este, mert este mindig összefutunk a virtuális utcán, és akár az életben tennék ugyanúgy örülve egymásnak, megbeszéljük ki hogy van, mi történt.. miféle változásokat éltünk meg, vagy épp nem' Mindketten egyet értettünk abban, hogy Mi aztán már Tényleg Mindent, mindent megtettünk a gyógyulásunkért, ő testileg is főleg és lelkileg, én lelkileg főleg.. Találtunk magunknak (egymástól függetlenül) egy olyan kapaszkodót, amelyben hinni tudunk, és egymástól függetlenül éppen ugyanazt! Aztán amikor esténként összefutva elmondjuk, kiderül: Ugyanazt az utat járjuk. Nem lehet véletlen. A találkozásunk sem, hiszen az évek alatt még egy hangos szóváltás sem volt köztünk, vannak persze 'nézeteltérések' és két felnőtt ember nem lehet egyforma habitusú, de amit tőle kaptam és kapok az évek alatt, azt nem lehet szavakba önteni, azért megpróbálom :) A mérhetetlen türelem. Az a képesség, amellyel le tud csitítani.
Persze nem ő az egyetlen, és csupa olyan embereim' vannak, akik tudják tolerálni a vehemens természetem.. és mindez az ország legtávolabbi sarkain, több száz kilóméterekkel elválasztva és ahogy azt valaki mondta nekem nem is rég, -én vagyok a Tigris' a Micimackóból :) Szóval befogadják a tigris, avagy 'nagymacska' természetem. Szó-szó nem félnek tőlem :) Tény, hogy nagyot tudok ordítani, ahogy a barátnőm mondja bődülni:) De csak legyintenek rá :)
Kicsit elkanyarodtam, szóval egyetértettünk abban, hogy már mindent kipróbáltunk, és most van egy olyan közös kapaszkodónk, amely egymástól függetlenül alakult ki bennünk. Akkora titkot nem csinálok belőle: köze van az ezotériához, kissé elfordultunk a spirituális irányba.
Nem rég elkezdtem (elkezdtünk) járni egy kineziológushoz, az ő hatására sikerült felszínre hozni pár nagyon mélyen gyökeredző problémát, Igen senki se mondta, hogy Ez nem fog fájni! Az igazság mindig fáj.. Meg kell vele birkózni. Az utam azt hiszem ott és akkor kezdődött... ilyenkor mindig felteszem magamnak azt a kérdést, hogy a jól ismert kitaposott, vagy a járatlan csupa rejtéllyel teli, ismeretlen utat választom? Döntöttem. Megszületett a döntésem, kimondtam hittel: A Járatlant. Na most számítok rá, hogy az általam eddig megélt apokalipszis csak a felvezető tánc volt.. igazából Most kezdődik a Tánc!

És akkor mi van Ha félek??? Hogyne félnék.... pillanatok alatt képes semmissé válni valami, ami eddig biztos volt.. ez  be is bizonyosodott többször. Most állok 'csupaszan' és tényleg Mindent bevetek, hogy legyen már állásom.. ami majd Talán elindít egy láncreakciót. Járatlan.. szóval jöhet a láncreakció, vagy láncfűrész, vagy mit tudom én! Ám ennyit Várni.. a Változásra, a jóra.. valóban az Érték, és Türelem próbája, az pedig valóban a szegények kegyelme.. érzelmileg kirabolt embereké, és még ezek után is felállok újra, és újra.. és próbálok kapaszkodni, és építeni magamban egy várat. lesz nekem is pajzsom, és kardom, és vértem.. Mondjuk Nem tudom eldönteni, hogy Bután hittem, és hiszek valamiben, ami nem is létezik, és soha nem is volt.. vagy azért hiszek benne, mert a sors alakítja azt? De hiszek, és azt hiszem hiszek abban, hogy van és létezik... Bennem biztosan:) Mert átadtam magam egy döntésnek, és ezt a döntést Én hoztam.

Kegyelem

Kozma László

KEGYELEM

A kegyelmet egészben kapod,
Átélheted, vagy megtagadhatod.
De nem választhatsz töredék-hitet:
Lerombolod, ha föl nem építed.